Bardo - Alvarez Video

@Dörögdi napok -2009 augusztus 1
Mi a Bardo?

A buddhizmus alaptanítása szerint, mindennek aminek kezdete van, van vége is, így szükségszerű, hogy minden ami keletkezett el is múljék. Éppen ezért semmi sem állandó, amelyet jelen létformánkban megismerhetünk. Minden evilági dolog valamilyen módon a keletkezése és az elmúlása közötti köztes létben időzik. Minden amit ismerünk előbb-utóbb megváltozik, és átváltozásában számunkra felismerhetetlen formát ölt. Miután számos olyan létforma létezik, amelyeket mi nem tapasztalunk, úgy gondoljuk, hogy a dolgok elpusztulnak, azaz végképp megszűnnek létezni. Valójában azonban csak olyan formát öltenek, amelyet nem vagyunk képesek felfogni, vagy felismerni; ezért gondoljuk, hogy egy bizonyos dolog mindörökre elveszett. Az igazság az, hogy soha egyetlen dolgot sem birtokolhatunk. Pontosan a dolgok állandótlan természete teszi lehetetlenné azt, hogy valaha valaki bármit is sajátjának mondjon; ugyanis maga a birtokló személy is állandó változásban van, s az amit sajátjának gondol az is. Az egyetlen igazság az, hogy másodpercről-másodpercre mindig egy új ember egy új valamit birtokol, de ez a két új dolog, bár szoros kapcsolat áll fenn közöttük, nem azonos az előző kettővel. Ha ezt az igazságot nem is látjuk át másodpercek viszonylatában, egy életöltő távlatában igen. Nem vagyunk azonosak azzal a személlyel, akik három évesen voltunk, még a sejtjeink is kicserélődtek, nemcsak a személyiségünk, ugyanúgy, ahogy a gyerekkori játékaink is kifakultak, az anyaguk elvékonyodott, stb. Minden változik : a személyiségünk ugyanúgy, mint minden körülöttünk. Ami a változatlanság illúzióját kelti, az a változás mögött rejlő láthatatlan „lélek, amelyet a tibetiek rigpának, tiszta tudatnak neveznek.

Az ember tehát állandó változásban él. Létezési formájának alapeleme a változás, amelytől mégis minden ember fél. A félelem oka a megszokásból és a ragaszkodásból ered, abból, hogy a kialakított szokásrend és az ehhez kapcsolódó élet megváltozhat, netán elveszhet. Pedig ez szükségszerű. Ez az élet rendje. Az amit mi életnek nevezünk valójában számtalan, egymástól szinte függetlenül létező időpillanat egymásutánja. A másodpercről-másodpercre történő változás minimális, éppen ezért szinte észre sem vehető. Azonban ha megnézzük, hogy akár csak az elmúlt egy évben hová vezetett ez a harmincegymillió-ötszázharminchatezer másodperc (31536000s), akkor láthatjuk, hogy az apró észrevehetetlen változások, milyen radikális állapotváltozásokhoz vezethetnek. Éppen ezért az emberi élet, nem más mint folyamatos állapotváltozások összessége, amelyeket az állandóság képzete fűz össze egyetlen lánccá. Az élet nem más mint bardo, a megszületés és a halál közötti időszakban beálló állapotváltozás. Eközben, hetven éves átlagéletkorra számolva 220752000000000 másodperc áll rendelkezésünkre, amely mind egy-egy önálló, teljes értékű tudatosulási pillanatot jelent. Életről ugyanis csak akkor beszélhetünk, ha van valamiféle tudatosság, vagy érzékelőképesség.

Éppen ezért a bardo egyben egy tudatálapotot is jelöl, amelyben az ember éppen tartózkodik. Profán értelmezésben azt mondhatjuk, hogy amikor mérges vagyok a harag bardójában tartózkodom, amikor meg kiegyensúlyozott, akkor a kiegyensúlyozottság bardójában. Egyik állapotom sem tart örökké, a haragom elmúlik, stb. A buddhista felfogás szerint az életünk állapotváltozásit nyugodtan leírhatjuk úgy, hogy a tudatállapotok változásairól beszélünk ; az egyik tudatosulási pillanatból meghatározott törvényszerűségek irányítása mellett, a következő tudatosulási pillantba hullunk. A tudatállapotváltás folyamata az átlagos tudatműködés mellett nem irányított, ezért gondolják általában az emberek, hogy az életük eseményei sorsszerűek, vagy esetlegesek. Az automatikus tudatműködés esetében ugyanis, az adott személy tudattalan elvárásai, megszokásai és indítékai határozzák meg, hogy a következő másodpercben mi is amit érzékel. Azt, hogy a számítógép billentyűzete, amelyen most ezt írom, nem változik át a következő másodpercben tengeri madárrá, az biztosítja, hogy a tudatomban él az a meggyőződés, hogy ez lehetetlen, vagy legalább is nem túl valószínű. Ha a tudati beidegződéseket felismerjük, és azokat módosítjuk, például meditációval, akkor a tapasztalás folyamata is megváltoztatható, és így lehetségessé válhat olyan tudatrégiók megismerése, amelyek például az élet utáni tudatállapotokhoz tartozik.

Az egyes tudatállapotokat a tibetiek hat nagy csoportba sorolják éppen ezért, hat bardo létezik, amely a tudati működés hatféle alaptípusát írják le.